Ha valaki az életében elakad, sokszor azt sem tudja, hová forduljon: coachhoz, pszichológushoz vagy terapeutához? Teljesen természetesnek tartom ezt a bizonytalanságot, hiszen kívülről ezek a segítő szakmák sokszor hasonlónak tűnnek. Amikor elkezdtem az Integrative Core Dynamics (ICD) képzést, még nem sejtettem, hogy a COVID miatt az eredetileg ötéves képzés végül hatévesre nyúlik. Nagyon vártam már, hogy önismereti segítőként is támogathassam az embereket a nehéz élethelyzeteik és az elakadásaik megoldásában. Ezért olyan coachképzést kerestem, amely addig is épít és közelebb visz ehhez a célomhoz. Sokáig mégsem jelentkeztem sehová. Mindig is hittem abban, hogy akkor érdemes tanulni valamit, ha egy iskola vagy egy szemlélet valóban megszólít. Így találtam rá a Gordon & TA Akadémiára. A tranzakcióanalízissel kiegészített Gordon-kommunikáció pedig egészen új nézőpontot adott számomra a kapcsolódásról és a kommunikációról. 

A coachképzés megerősített abban, hogy a coachingnak megvan a maga jól körülhatárolható helye a segítői munkában. A jelenből indul ki, egy aktuális élethelyzetre vagy döntésre fókuszál, és segít mozgósítani azokat a belső erőforrásokat, amelyekre a változáshoz szükség van. Éppen ez a fókusz teszi lehetővé, hogy viszonylag rövid idő alatt is tartós viselkedésváltozás indulhasson el. (Amikor egy elakadás gyökerei mélyebbre vezetnek, a tartós változáshoz gyakran hosszabb, mélyebb önismereti vagy terápiás folyamat nyitja meg az utat.)